A szépség ára.

Napok óta forgatom a fejemben az írhatnékomat, de valahogy eddig nem jött ki belőlem. Ma pedig azt éreztem, hogy nem is igazán tudom eldönteni miről is szeretnék vallani, de bele akarok kezdeni azonnal. Úgyhogy most belekezdtem, annak ellenére, hogy lassan össze kéne kapnom magam, mert Osonkával megyünk szöuli gyermekkórust hallgatni az Urániába. Maga a gyermekkórus nem hat meg különösképpen, de a találkozásnak örülök. Csak azt sajnálom, és emiatt picit csalódott is vagyok, hogy én egy kicsit komolyabb esti murira számítottam. Történt ugyanis, hogy KedvesM csapatépítésre ment, ottalvósra, így én ráérős státuszba kerültem. Nosza hívtam is kedvenc kis barátnémat, hogy akkor legyen csajos este, meg ereszd el a hajam, amihez kedvünk van. És mondá Osonka, hogy az ötlet lett légyen remek, gyerünk, mondhatni hajrá. Aztán szép lassan kiderült, hogy az azért nem fér bele, hogy itt aludjon, és akkor nem járnánk úgy mint a múltkor, amikor én mentem hozzá, és kedves férje a vártnál korábban jött haza. Amihez természetesen minden joga meg van, csak mégis olyan hülyén jött ki a dolog. Az itt alvás tehát nem működik, mivel gyerkőc akkor nem találkozna anyukával 3-4 napig, az egyéb programok miatt, és ez természetesen érthető, nyílván én sem tennék másképp, ha ebben a helyzetben lennék.... Sebaj, akkor nem lesz itt alvás, de legalább egy kis muri, hátsó rázás, meg hasonlók a szöuli gyerekek után. Na de itt a következő nehézség, mert kocsi az kell a hazajutáshoz. Ezt is megértem, éjszaka sötét éjszakai buszozás nem egy leányálom, csak akkor kocsikázás, alkohol nem OK. Persze nem mondom, hogy nem lehet alkohol nélkül jól szórakozni, de nade.... Mostanra az is kiderült, hogy Osonkával nagyjából a helyszínen fogunk csak találkozni, mert gyerek apukával nem mehet haza a du-i csúcsban. Szintén érthető, csak...

Szóval egy picit elszomorodtam most, mert úgy érzem túl sok az "érthető".

 

Amin szintén sokat gondolkoztam mostanság, de legalábbis érintgettem magamban a témát, és forgatgattam az agyamban, az a címben is utalt szépség - ár kapcsolat. Néha összeszámolom magamban hány féle kencét használok, akárcsak egy lefekvés előtti szeánsz alatt. Nem gondolom, hogy ezek árára kellene kitérnem, az annyi amennyi. De az idő, amit szépítkezésre fordítok, vajon, ha a fizetésemet veszem alapul, akkor mi a kenőcsölés ára??? Egy nap durván (ha 30 napos hónapot nézünk) keresek 6000 ft-ot felfelé kerekítve. Reggel azzal kelek, hogy 15 perc fürdés, 10 perc smink + haj belövés + napközben kézkrém + este arc lemosás+ arc krém + újabb kézkrém + lábkrém+ testápoló. Hát ez úgy egy jó óra lehet naponta, ami hozzávetőlegesen 250 ft/nap. Az havonta 7500 ft. Vagyis havonta kb egy napi fizetésemet kencézem és szépészkedem el. Persze ebbe nem számoltam bele a köröm reszelés és lakkozás élvezetes tevékenységét, ami még legalább havi egy napot kitesz. Igazándiból ft-ra lefordítva kevesebb, mint amire számítottam, időben pedig? Mennyit ér egy nap vagy kettő havonta? Az ember életéhez képest bagatell, annak aki a vége felé jár, ajándék. Persze annyi mindenre elköltünk fölösleges időt. Fölösleges tanulásra, fölösleges munkára, fölösleges kapcsolatokra. Talán ha egyszer azt számolnám ki, hogy mennyi időt töltöttem el az életemben fölösleges dolgokra, sokkal inkább megdöbbennék, mint az itt kimutatott szerény szépészeti beavatkozásokra szánt idővel kapcsolatban. Kiemelendő, hogy fontosnak tartom, hogy foglalkozzam saját magammal. Egyrészt jó látni, ha hatékony a "kezelés", növeli az önbizalmamat, ha a kencéktől szebbnek látom magamat, hiszen ha nekem jó véleményem van magamról, akkor másoknak is ezt sugárzom, és ők is így fognak látni és ezt jelzik vissza ismét. Megjegyezném továbbá, hogy én még a normálisabb fajtából vagyok, mert még nem estem bele a krémmizériába, nagyon (!), hiszen annyi félét vehetnék még, pl szemránc krémet, arc pakolást, hámlasztót, narancsbőr masszírozót (na jó ilyenem van, meg pakolásom is, de csak ritkán használom). Kérdés hol a határ, az örült krémezés és az  egészséges önfigyelem között.