Don Gatto most

Az uraság mostanság jó bőrben van. Már egészen belakta az új (féléves) lakást. Járkál a házban. Meghódította, akit lehet, főleg kedvenc szomszédasszonyunkat. Jelenleg is az ő felügyelete alatt ál. Persze sokszor úgy érzem, hogy ez a dolog fordítva igaz. Vagyis mi állunk az ő uralma alatt. De a meghódításhoz visszatérve, mi sem jelzi jobban a dolgot, mint, hogy amikor őfontossága nem óhajtja megenni a kirakott konzerv finomságot, akkor drága szomszédasszony marhahússal kedveskedik. Sokféle hangot hallottam már ettől a macskától, a többségét egészen jól be is tudom már azonosítani, de a marhahúsnak egészen különleges hatása van. Ilyenkor ugyanis hörrög, és börrög, hürreg, és dorombol, és nyávog, és iszonyatosan oda van minden kis idegszálával azért a francos húscafatért. Itt jegyezném meg, hogy én is kedvelem a marhahúst, igaz csak a legritkább esetben nyersen. Ez a legritkább eset a tatárbeefsteak esete természetesen, ami valljuk meg igen ínycsiklandó étek. Itt visszatérve a konzerv macskakajához, amit egy lapon említeni a tatárbeefsteak-el igazság szerint főbenjáró bűnként is kezelhető lenne, a legnagyobb természetességgel írtam, hogy "fincsi". Na de kérem, honnan tudhatnám én, hogy valóban fincsi e. Mert még sosem kóstoltam. Szagolgattam már, elég sok félét. Határozottan észlelhető, hogy melyik tűnik jobbnak, illetve melyik harmadrangú, de még a prémium, whiskas mártásost sem kóstolnám meg, hacsak nem az angol beteg hősnőjeként egy sivatagi barlangmenedékben feküdnék étlen-szomjan. Persze akkor a halat, és egyéb tengeri herkentyűket is hajlandó lennék megenni, hozzáteszem nem szívesen.
Most tehát egri tartózkodásunk alatt, kedves emelet társunk gondoskodik arról, hogy az a szegény, egyszem macska férfi kellő mennyiségű időt tölthessen a friss levegőn, és ezután vissza is juthasson a lakásba. Mert ugyebár szép új lakásnak, szép új ajtaja van, amire nem vagyunk hajlandóak szép új macska ajtót vágni. Ez kissé megnehezíti Gattó úr dolgát, hiszen a régi lakásban, megvolt a ki-bejárkálásnak ez a szabadsága. Amióta viszont, feltételezhetően a körzet egyes számú macska császára egy fehér DÖG formájában feltehetően bejött a lakásba és feltehetően megjelölte a kanapénkat, amit azóta a Don vagy ötször lepisilt, nem bízzuk a véletlenre a dolgokat. Az ajtó így éjszakára bezáródik, macska helyzetétől függetlenül. Itt említeném meg, hogy a macska igen büdös nyomot hagy maga után, valamint a kanapé párnát és huzatot igen macerás kimosni, valamint igen nehezen szárad is meg. És igen döbbenetes volt elsőre végignézni, hogy a mi okos macskánk odaguggol a kanapéra és lepisili. Én úgy meglepődtem, hogy köpni-nyelni, nem hogy macskát fejbekólintani nem tudtam. Még arra is gondoltam, hogy esetleg valami baja van a pokolfajzatnak, mert ilyet soha nem csinált korábban. Így történeti csapongásaim végére érve, még egyszer, az internet végtelen sztrádáin keresztül is szeretnék köszönetet mondani LIÁ-nak, hogy helyettünk is szereti cicut míg mi Egerben lógázzuk a lábunkat, és hogy kéretlenül is vigyáz rá. Azt kell mondjam, igen szerencsésnek mondhatom magunkat, hogy ilyen szomszédra találtunk. KÖSZÖNJÜK.