2008. augusztus 25., hétfő

Valami véget ér, valami fáj.

Miért van az, hogy létrehoznak valamit, ami jól működik, amit szeretnek az emberek, és utána tesznek rá. Ez történt az én kedvenc fitness termemmel, az A1-el. Már legalább 3 éve járok ide, mármint oda. Azért választottam,mert végre olyan edzőket találtam, akik igazán színvonalas órákat tartanak, nagy a választék, többnyire sikerült találnom az időbeosztásomhoz illeszthető klassz órákat. Az sem utolsó szempont, hogy három termük VOLT, így amelyikben épp a legszimpibb órát találtam, oda mentem. Aztán mostanra szép lassan kiderült, hogy ilyen olyan suskusok eredménye képpen a tulajdonosok eladták az egész kócerájt egy külföldi csapatnak. A külföldi csapatot pedig úgy tűnik nem igazán érdekli a vendégek igényei, mert azóta rombolnak. Nem tudom pontosan az ő hatásukra - e, bár egyes edzők bevallása szerint már évek óta nem volt olyan jó a hangulat, mint régen, de a kedvenc oktatóim is veszik innen a sátorfájukat és egy új, jobb helyre mennek. Ez persze teljesen érthető, személyes kínom csupán, hogy az újonnan nyíló terem jóval drágább lesz, és jóval messzebb is. A rombolás része még, hogy a legrégibb termet és talán legkedveltebbnek is mondhatom, egyből el is passzolták, és ez a sors vár a kevésbé kedvelt, harmadikként megnyílt teremre. Mindez azt eredményezi, hogy marad egy helység, ahol várhatóan tömegnyomor lesz, arról nem is beszélve, hogy az órák színvonalának is vélhetően lőttek. Biztos én vagyok a naiv, amikor azt gondolom, hogy ha valami jól működik, azt fejleszteni kell, nem pedig elásni mindenféle pénzügyi tranzakció oltárán. Valami véget ér, valami fáj. És elkezdődik valami új is talán.

Nincsenek megjegyzések: