Örömmel jelenthetem, hogy elsőként sikerült kedves szomszédasszonyomat megihletnem írásaimmal, így ő is szövegbe szedte élményeit, melyek hétvégi macsekra felvigyázás közben érték. Köszönöm neki, hogy társaság és partner, most pedig következzék az ő beszámolója, vágatlanul:
Mélységes tiszteletem!Az, hogy igy kezdem a mondatot, hogy köszönöm azt hiszemhogy az a legkevesebb amit most leirhatok neked!Lenyügöztél! Köszönöm, hogy megörökitetted a mivoltomat.Tudatommal ezt már rég tudtam, hogy előbb vagy utobb meg-emlékezel majd rólam. Igy a kedvenc tiszteletbeli keri fiamalkalmáva. Talán az se volt véletlen. hogy ezt 18-án irtad?Mégegyszer köszönön és én is igértem neked valamit és aztteljesiteni fogom!
Na jó mostmár bevalhatom,hogy szem nem maradt szárazonmikor elolvastam a picinykis cikkedet.Képzeld el, hogy anyunak is felolvastam és még mindiga végére érve gomboc volt a torkomban.Azt is képzeld el,hogy anyám ült a net elött és olvasta az irásodat.Hát le kellet volna fényképeznem. De az sajna nincs, demég lessz!!! Hát csak ennyit akartam még hozzátenne agondolatmenethez. Cirmokám azért most is hozta a formáját.Most jöttem tőle, mert az elöbb nem találtam meg.Na mondom magamban lesz ennek következménye, de aztán meglett őurasága. Elképzelhetően a kis vécéjét használta!?Na jó most már befejezem, mert ihletet kapok és ha nem ugyirok mint TE csak képzeletben folytatom tovább.További szép napot, csók a családnak.
Derült, fényes szikrázó napsütésre ébredtünk fel, ez hatalmasváltozás az elötte lévő naphoz képest. Ugyanis este leszakadt az ég. Dörgött, villámlott szakadt a viz fentről. Ugy ahogy azt Isten azt megteremtette. Gondoltam az én kis Gattomra valyon mostmit csinál, nem fél szegényke hova bujhatot el? Még jó, hogy ezmár zárt ajtónál történt és nem kelett őt rendőrséggel kerestett-nem. Na de térjünk vissza a napfényhez hisz mi ezt szeretjük.Én mint jólnevelt keresztszülő, ahogy kitágultak a pupilláimmár a lábam mászott le az ágyról. Ugyanis nekem kötelezetségeimvannak. Igy osontam keresztül a folyoson a kijelölt lakás felé."kb. 2 méter" Nyitom az ajtót olyan csöndesen ahogy csak tudomhátva még látom kinyulva az én kedvencemet. De ő megérezvén, hogykuszok befele a konyhán keresztül a nappaliban látom ám, hogykomotosan jön felém, mit látom HALLOM azzal az édes kis cicahangjával ahogy üdvözöl.
Elvágodik a kövön hasra vágja magát hörög gurgulázik és minden-féle hangot ad ami csak kijön a torkán. Én meg lenyügözve leheveredek ökelme elé és elkezdem szokásos rituálémat. Kezdema füle tövénél a feje bubjáig a nyakán keresztül a lába ujjáig.Szinte spirálban tekerödik elöttem. Mit ne mondjak élvezetes élmény volt számomra, ahhoz képest, hogy még egy hónapja még ahátát se tudtam megsimizni. Ugy siklott ki a lábam melett mintegy kis gyik. Teendőimet elvégezvén hagytam őt élni az életét járja a szokásos macska utját a szabadban. Hazatérvén az ottho-nomba hozzákezdem a szokásos tevékenységhez reggeli készitése,ebéd felrakása. Még fel se ocsudok, hogy ottvoltam az én kis-cicámnál / kb. 10 perc telt el/ őurasága besétált az ajtomon.Már nem a figyelmeztetett nyávogásával, hogy vigyazat jövök,hanem ugy mint aki hazatér a csavargásból. /Ugy néz ki, hogy neki két lakása van, sőt három mert a harmadik szomszédunkhoz is szabad bejárása van./ Az első utja a szemeteshez vezetett. Ugyanis a halas zacskó volt benne. Ennek a cicának mint a marhahus ugy a hal is a kendvence. Eszeveszett nyivákolásba kez-dett nem tudtam, hogy az én drágámnak mi a baja, de hamar rájöttem, hogy a halszag az oka. Igaz, hogy reggel még láttam akistálkájában halkockákat, de mint csak hallanám, hogy mondhakinek kell konzerv mikor itt friss hal is van. Én mint továbbrais mint jólneveltként egyik kezemben a turmixgép, hisz vargabélessüti készitéséhez keztem, a másik kezemmel lecsiptem egy kis filét a halból. Ez nagyon könnyen ment mivel lazac volt a lelkem.Az én kis cicám rávetete magát a cafatra, szinte egészbe lenyeltegondolván, hogy este kevés nasit adtam neki.Majd megint nyávogás-ban tört ki, s hogy szivem ne szakadjon meg levágtam még egydarabot.
Evvel a drágám már biztosan elégedett volt s farkacsoválásá-val megköszönve mint a király kivonult a konyhámból szinte láttama palástot a hátán. Büszkén feltartott fejjel méltóságteljesenátment a folyoson az ő birodalmába. Azóta se láttam ökelméjétalussza az igazak állmát.Sok szeretettel küldöm nekes ezeket a sorokat, hogy a kisblogodat tudjam gyarapitani 2008.08.24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése