Kihelyezett tudósítás
Egerből, az Almagyar dombról jelentkezem. Az én kedves M-em idevalósi ugyanis, eredetileg. A szülei pedig még most is itt laknak, nem is terveznek ezen változtatni. Ez utóbbi igen dicséretes szokásnak mondható, hiszen nincs is annál kellemesebb, mint megérkezni, jól beebédelni, és ezután pocaktól eltelve, és vidéki levegőtől elkábulva egy jó nagyot aludni. Mindezt csak a rend kedvéért ma is így tettem és mondhatom rendkívül jól esett. Most tehát az egri Rózsadombnak is becézett helyen, a ház teraszán ülök, előttem pedig a kilátás. Jobban mondva tudom, hogy ott a kilátás, mármint előttem, de ha igazán pontos akarok lenni, akkor előttem a növényvilág burjánzó zöldje és pirosa, narancssárgája terül el. Következik pedig mindez abból, hogy kedvesM anyukája igazi dzsungelszelídítőket is megszégyenítő érzékkel gondozza a növényeket. Így amíg mi otthon azon imádkozunk a kis cserepeseknek, hogy csak meg ne pusztuljatok kedveseim, addig ő fél kézzel kelti életre a nálunk kókadtan sárguló fikuszt. Egész konkrétan arra a fikuszra gondolok, mely itt balra néztemben, épp eléri már a terasz magasságát, és mondhatni kajánul belevigyorog kis arcomba. Szinte hallom, ahogy magában heherészik. Persze fikusz fikuszovics csak egy dolog. Mert vannak itt ám muskátlik, paraszt és kúszó fajtából, és még számtalan szebbnél szebb gondolat... Illetve balkon növény. Pozitívumként jegyezném meg, hogy azok a tündéri balkonládában éldegélő növénykék, akiket születésnapomra kaptam, szigorúan beültetve és határozottan meg tápoldatozva Mmama által, mind szépek virulnak, és ami a legfontosabb, élnek!!!!! Remélem ezt a jó szokásukat a jövőben is megtartják, és talán ezzel a többi növényünknek példát mutatva arra buzdítják őket, hogy érdemes ám nálunk élni, szépen virágozni, mert megháláljuk. Gyönyörködünk bennük, sőt még arra is hajlamosak vagyunk, hogy szembe, vagyis hát levélbe dicsérjük őket. Ilyen térbeli ugrás közepette vissza is térek ide a terasz kilátása közben történő merengésemhez, már ami a növények felsorolását illeti. A felsorolás persze, mint olyan hiú ábránd, de azért még párat megemlítenék. Kezdem is rögtön a kerttel, ami a terasz alatt a domboldalban kezdődik. Előttem rögtön egy körtefa, de van itt finom, édes paradicsom - ez részemről nagy szó, mert nem vagyok egy paradicsom-fun.- koktél pari, szilvafa, karalábé - ha minden igaz- és a füge is megterem. A szép zöld gyepről, és a fenyőfákról, tujákról, bokrokról most nem nyitok külön beszámolót, bár bizton’ megérdemelnék.
A folytatásban elsősorban a szobanövényeket, közöttük is elsősorban az orchideákat fogom számba venni, röviden megemlítve még a vízililiomot és a leandert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése